Magnum Opus

Tizennégy évnyi jegyzet után is akad első alkalom. Az ötszázadik pörgetés után a Magnum Opus feldobott egy ablakot – LIMIT ELÉRVE, 500 rounds played –, és lehúzta a rolót előttem. Eddig minden tesztem úgy ért véget, hogy én álltam fel, vagy elfogyott a bank. Most először a gép fejezte be helyettem. Utólag hálás is vagyok érte: pontos, kerek számot hagyott a naplóban.

Az Endorphina 2021-es gépe alkímiát ígér. Réz, ezüst, arany, egy laboratórium a bónuszjátékban, a neve pedig a nagy műre utal, amit minden alkimista hajszolt. Engem az érdekelt, mennyibe kerül eljutni az aranyig. A rövid válasz: ötszáz kör nem volt elég hozzá. A hosszú válasz ez az oldal.

Alkímia három tárcsán

A Magnum Opus háromszor hármas mező öt fix nyerővonallal: három vízszintes sor és a két átló. A díjak balról jobbra járnak, szomszédos tárcsákon, a vonalak nyereményei összeadódnak. A készlet nyolc szimbólum: a négy elem – föld, tűz, víz, levegő –, egy tüskés vörös szem, az ékköves telihold, az arany oroszlánfej rubinnal a szájában, és a színes pentagram. Az árlista rövid. Az elemek hármasa a teljes tét nyolcszorosát adja, mind a négy ugyanannyit, a szem tizenkétszereset, a hold negyvenszereset, az oroszlán százötvenszereset. A pentagram hármasa épp a tétet adja vissza – nullszaldós kör, se nyereség, se veszteség.

Ami nincs: Wild, Scatter, ingyenpörgetés. A jogi képernyő 96,01 százalékos RTP-t ír ki, nyíltan, a játékon belül – ebbe a kockáztatás nem számít bele. Karbantartóként az ilyen rövid árlistát mindig becsültem: két perc alatt fejben van az egész gép. A kérdés csak az, mi tölti ki utána az estét.

Kilenc egyforma jel, mögötte a labor

A válasz a bónuszjáték lenne. Ha mind a kilenc mezőn ugyanaz az elem áll – teli tábla földből, tűzből, vízből vagy levegőből –, elindul az Aranyelixír. Az alkimista laboratóriumában választasz egy megmaradt elemet, ő pedig fémet próbál főzni belőle: először rezet, aztán ezüstöt, végül aranyat. A réz kétszerezi a kilenc egyforma jel nyereményét, az ezüst négyszerezi, az arany nyolcszorozza. A szorzók nem adódnak össze – mindig az utolsó elért fém számít –, és egyetlen rontott kísérlet lezárja a játékot. Aranyat elsőre főzni nem lehet: a sorrend kötött, ahogy a régi könyvekben.

A teli tábla mint feltétel ismerős a naplóból: a Wild 27 Extreme ugyanezért azonnal duplán fizet. Itt a teli tábla csak belépőjegy – a szorzót még ki kell főzni odabent. Szép gondolat, de a különbség lényeges: a Fazinál a ritka esemény maga a jutalom, az Endorphinánál a ritka esemény után még szerencse is kell.

Van még egy ajtó a gépben, a kockáztatás: négy lefordított lap, az Osztó lapját kell verni, legfeljebb tíz duplázás. A képernyő maga írja ki, hogy a mellékjáték 84 százalékos visszatérítéssel fut, és az esély az Osztó lapjától függ – kettes ellen 162 százalék, ász ellen 42. Ezt az ajtót a Hell Hot 100 tesztje óta sem nyitogatom: átlagban minden hatodik itt feltett kredit a házé.

Ötszáz kör az elixír nyomában

A módszer a szokásos: a demó teljes bankja, egy tét, végig. A Magnum Opus demója pénzben számol, nem kreditben – 10 000 eurót ad, én pedig 80 eurós tétet állítottam be, és azon maradtam az utolsó körig. A beállításokban át lehetne váltani kreditre, de játékpénznél ez ízlés kérdése: a számok ugyanazok.

Az első negyvenöt kör csendben telt, apró elem-hármasokkal. A 46. pörgetésen aztán megtelt a mező kék hatszögekkel: három vonalon állt össze a víz, vonalanként 640 euró, összesen 1 920. A tét huszonnégyszerese – ebben a gépben ez számít nagy pillanatnak.

A 89. kör ugyanezt hozta tűzből. Piros háromszögek a mező nagy részén, megint három vonal, megint 1 920. Itt érdemes megállni egy mondatra: a négy elem árban teljesen egyforma. Hogy föld esik vagy levegő, az csak színkérdés – az alkímia a kifizetési táblázatban véget ér.

A 144. pörgetés lett az este csúcsa. Nyolc vízjel a kilencből, négy nyerővonal egyszerre, 2 560 euró. A kilencedik mezőn pentagram ült. Egy jellel arrébb ez lett volna a teli tábla és a labor – így csak a legszebb sorom maradt az elixír helyett.

A 212. körnél a föld fizetett 1 280-at, és a jobb felső sarokban ott ült az arany oroszlán. Egyedül. Hármasban a tét százötvenszeresét érné, de nálam ötszáz kör alatt egyszer sem állt össze belőle vonal – maradt annak, ami: szép ígéretnek a táblázat tetején.

A 285. pörgetésen a tűz megint 1 920-at hozott, és az egyenleg 10 240-re ugrott – a kezdőbank fölé. Kétszáznyolcvanöt kör után pluszban voltam. A régi termekben itt mondta volna valaki, hogy a gép „ad ma”. Én csináltam ezeket a gépeket: nem ad és nem vesz el, minden kör ugyanabból az eloszlásból húz. A plusz csak annyit jelentett, hogy az ingadozás épp felfelé lengett.

A 286. körtől videóra vettem hetvenöt pörgetést, hanggal. Benne van a gép igazi ritmusa: hosszú elem-sorozatok, egy-egy szem-hármas 960-ért, és a lassú ereszkedés a plusz után. Elixír a felvételen sincs.

Az utolsó száznegyven kör volt a legcsendesebb. Nagy sor már nem jött, a 640-es vonalnyeremények pedig lassabban csorogtak, mint ahogy a 80-as tét fogyasztott. Az 500. pörgetés után a demó szólt, hogy ennyi volt: 7 200 euró maradt. A mérleg egyszerű: 40 000 euró ment fel, 37 200 jött vissza, az este 93 százalékon futott. Mínusz 2 800, azaz harmincöt tét. A Sweet Bonanza tesztjén 380 kört vártam az első bónuszra, és a 380. körön megjött. Itt ötszáz sem volt elég – ez a különbség aközött, ha egy bónusz ritka, és aközött, ha kilenc mezőnyi egyforma jelhez van kötve.

Öt automata limit, magyar felirat

A fogaskerék mögött az Endorphina szokásos panelje ül, és ezt a Crown Coins óta minden tesztben megdicsérem, mert megérdemli. Öt fül, mindegyikben valódi tartalom.

A statisztika azt mutatja, amit a legtöbb gyártó eldug: hány kört játszottál, mennyit tettél meg, mennyi jött vissza, mennyi ideje ülsz a gépnél. A saját naplóm mellett ez a második könyvelés – jó, ha a kettő egyezik.

Az automatikus játék nem csak pörgetésszámot enged beállítani. Külön limit van játékidőre, egyszeri nyereményre, az egyenleg csökkenésére és növekedésére is – és a bónusz aktiválásakor magától megáll. Ilyen fékrendszert kabinetes gépen sosem láttam; itt van, gyárilag.

A nyelvi fül több mint harminc zászlót kínál, és a magyar nem díszlet: a szabályoktól a gombfeliratokig minden fordítva van, tisztességesen. A teszt alatt egyetlen angol mondattal találkoztam – a záró ablak írta, hogy 500 rounds played.

A hangot három külön csúszka kezeli. A háttérzenét az első óra után lejjebb vettem – a labor felől szüremkedő kórus szép, de ötszáz körön át sok –, az effekteket meghagytam, mert a nyerővonal-hang nélkül a turbó mellett könnyű átsiklani egy kifizetés felett.

Az egyéb fülön percre állítható időfigyelmeztetés ül, mellette a pénz-kredit váltó és a grafikus minőség. Apróságok, de együtt azt üzenik, hogy a gyártó felnőttnek nézi a játékost. A géphez magához több kritikám van, mint ehhez a panelhez.

Réz lett, nem arany

A Magnum Opus szépen megrajzolt, nyugodt vérmérsékletű gép, tisztességesen kiírt matekkal. Csak féloldalasan van megépítve: minden, ami történet – labor, fémek, szorzók –, egyetlen ritka esemény mögé került, és amíg az nem jön el, marad az öt vonal meg a négy egyforma árú elem. Nálam ötszáz körig nem jött el. Az este így is 93 százalékon futott, ami a 96,01-es papírtól nincs messze – csak épp eseménytelenül telt, és ezen a videón kívül semmi sem változtatott volna.

Kinek való? Aki szereti a lassú, átlátható gépeket, ahol két perc alatt érteni a teljes árlistát, és aki a beállításokat is használja, nem csak a pörgetés gombot – annak a Magnum Opus kényelmes esti társaság. Aki körről körre történést akar, az másfél óra után a kijáratot keresi majd. A 6-os osztályzatom ennek a kettőnek az átlaga: a matek és a panel rendben van, a java viszont a kirakat mögött marad. A ház előnye közben itt is dolgozik, minden egyes körön – az én mínusz 2 800 euróm pontosan ennek az ára, se több, se kevesebb.